Menekülj előre!

Ahogy az élet is. Ha kicsit is oldalba lökött az utóbbi idők turbulenciája, akkor most neked írom ezt a cikket. Én magam is igyekszem jól tartani a fókuszt a magamnak kijelölt utamon (a kata-bedarálósdi nekem sem esett jól), de egyre erősödni érzem az ügyfeleimben is a kétségbeesést, csalódottságot, sebzettséget. Abban, hogy vannak csodás, megvalósulni látszó álmok/életek, amelyekért nagy kockázatot vállalva, merészen, hittel és odaadó szorgalommal tenni tudtunk és ezt most „szoros emberfogásos” küzdelemben meg is kell tudnunk védeni… vagy rugalmasan elengedni. És ehhez nem kell vállalkozónak lenni. Olvass tovább, van itt a cikkben pár biztató szó, tanmese, a végén önvallomás... érezni fogod, hogy mennyire együtt vagyunk ebben az omlásveszélyben.

Az elmúlt hetek dobogós témaköre a coaching folyamatokban egyértelműen a rugalmas alkalmazkodás témája, és ez azért különösen fontos és szép téma, mert muszáj rálátnunk sok más önismereti témánkra is ahhoz, hogy megértsük: miért megy jól vagy miért olyan cudarul nehéz nekünk az alkalmazkodás. Vagy a rugalmasság. Vagy így együtt.

Amellett, hogy az önismereti coachingban sokat foglalkozunk a kockázatvállalási hajlandósággal, a kísérletező kedvvel és sok más fontos kompetencia fejlesztésével, kivétel nélkül szóba kerül a bizalom témaköre is. Tudok-e bízni a Jósorsomban, a világban, önmagamban, van-e bizodalmam a többi emberben, a saját erőmben, hogy képes leszek elhordozni a sebezhetőségem felvállalásával járó bizonytalanságot, esetleg fájdalmat? Hol vannak a határaim, van-e együttműködési hajlandóságom és milyen erkölcsi normák mentén hozom a döntéseimet? Énerős vagyok? Jól működtetem a kontrollosság és önátadás képességét vagy máris megremeg a térdem, ha a „ráhagyatkozást”, "kitettséget" beengedem a gondolataim közé? 

Olyan szép kérdéseket nyitogat pusztán a rugalmas alkalmazkodás témája, hogy egészen jó kiindulási pontja tud lenni egy komoly önismereti útnak, amelyben mindig alapvető kérdés, hogy le tudok-e mondani a túlzott önvédelemről, önféltésről, fel tudom-e vállalni, hogy nem vagyok tökéletes, hibázhatok és fájhat is, mert képes vagyok elhordozni kudarcot, elutasítást, bánatot…

Újradöntések időszaka és a sebezhetőség felvállalása

Ez következhet. Mindenkinél lesz speciális területe az életének, amelyekben átgondolásra és újradöntésre lesz szüksége. Az alábbi kis tanmesét bátorításul hoztam, fogadd szeretettel. Ha nem megnyugtató számodra, hogy transzformációs időszaknak nézünk elébe, amelyben egyszerre lesz érdemes fókuszáltnak maradni és gyakorolni a radikális elfogadást/elengedést, valamint menedzselni a sebezhetőségünket, nos, tudok segíteni.

De előbb az ígért erőleves, a tanmese Dr. Kenan Crnkic tollából:

„A bátor patak

Volt egyszer egy patak, amelyik elfolyt a sivatag pereméig. Ekkor hangot hallott: - Gyerünk, haladj tovább – szólt hozzá a hang, de a patak félt az új, ismeretlen közegtől.

Félt a változástól, és ellene szegült. Szerette volna, ha több vize van, ha jobb, teljesebb életet élhet. Egyúttal azonban azt is szerette volna, ha minden a régiben marad, és nem akart semmilyen kockázatot vállalni.

- Ha nincs merszed, soha nem fogod megtudni, mire vagy képes – szólalt meg a hang ismét. – Gyerünk, menj csak és bízz benne, hogy mindennek jó vége lesz!

A szavak hallatán a patak nekiindult a sivatagnak. Eleinte nem ment neki túl jól. A sivatag nagyon forró volt, minden egyes nap egyre forróbb és a patak idővel kiszáradt.

Az apró cseppek összegyűltek, és ösztönösen az égbolt felé indultak. Ott felhő lett belőlük, ebben az alakban vágtak keresztül a sivatagon. Felhőként érkeztek meg egy hatalmas tenger fölé. Eső formájában a tengerbe kerültek. A patakocska így sokkal szebb életet élhetett, mint amiben valaha is reménykedett. Így hát egy nap, a gyengéd hullámok hátán felfedezett egy nagyon fontos igazságot: „Sokszor változtattam meg az alakom, most mégis sokkal inkább vagyok önmagam, mint korábban valaha.”

A kispatak tehát nem az általa elképzelt útvonalon jutott el a tengerig, de mégiscsak eljutott. A Jósorsba vetett hit elengedhetetlenül szükséges volt ott a „sivatag peremén”, de kockázat nélkül nincs üzlet.

Vallomás

És akkor jöjjön egy, a saját sebezhetőségem felvállalásáról szóló gondolat (arra biztatlak, hogy sose menj olyan coach-hoz, aki nem tudja megcsinálni azt, amit tőled kér ;)). A fent említett katás változás engem is érintett, szeptember 1-jétől kizárólag magánszemélyeknek tudok számlát kiállítani. Ez a változás egy új kezdet, vállalkozóként bátrabb és vakmerőbb lépés volt a részemről. Céges ügyfeleim részéről zömmel toborzási feladataim voltak, amelyeket könnyű szívvel hagytam magam mögött (nem a céges ügyfeleimre gondolok, sőt!) és megerősödtem abban, hogy az állásinterjúra való felkészítés, az önismeret fejlesztése nemes cél és szükséges szolgáltatás, amely az emberiség javát szolgálja. (Tudod, még mindig a mentális szobatisztaság a misszióm.) Ez az újfajta, csak magánemberekkel való együttműködés azonban kétesélyes és legkésőbb jövő év januárjában már egyértelmű lesz, hogy ez jó döntés volt-e a részemről, mert ha a „világ még nincs felkészülve rám”, akkor elköszönök a szabadúszástól. Januárig „próbaidőn” vagyok magamnál - veled :), és addig arra is felkészítem magam, hogy örömmel legyek újra vállalati HR-es, ha azt követeli tőlem a … Sorsom.

De hitem, bizalmam, bővízű folyóm és sajnos sivatag is van, szóval kalandra fel! Én teszem a dolgom, a világbéke rajtam nem fog múlni! Szeretettel várom a jelentkezésedet, ha személyes vagy online önismereti és job coachingra jelentkeznél, ha Ultrarövid terápiás konzultáción indulnál el egy harmonikusabb élet felé, veszteségeden Gyászfeldolgozás Módszerrel segítenéd át magad (velem), szupervízióra vagy HR tanácsadásra van szükséged, ne habozz!

Talán a világ is javul majd, de én a helyedben előremenekülnék, és mindent megtennék, hogy erősödjön a mentális állóképességem… Szeretettel várom a jelentkezésedet!