Menekülj előre!

Ma megvalósul minden álláskereső álma: egy példán keresztül megmutatom, hogyan lehet két-három kattintással közel tökéletes motivációs levelet íratni a ChatGpt-vel. Azért keserédes ez, mert azzal, hogy megírja helyettünk a mesterséges intelligencia, a motivációs levél valószínűleg hamarosan el is veszíti alapfunkcióját. És bár már manapság is igen ritka, ha egy HR-esnek van ideje/kedve/szakmai érdeklődése/nyitottsága/motivációja elolvasni egy, sajnos sokkal inkább kísérő levél szintű motivációs levelet, hamarosan azok sem fogják elolvasni, akik eddig örömmel – és szakmailag releváns módon - olvasták és használták jól a kiválasztási folyamatban. Vízióim szerint a kiválasztási folyamatok is forradalmi változáson mennek majd át, és hamarosan átveszi valami más a motivációs levél szerepét is. Na, de addig is még lehet néhány jó lehetőség villantani…

Interjút készítettem a ChatGpt-vel, abszolút laikusként, az engem foglalkoztató kérdéseket tettem fel neki. A cikkel nem pánikkeltés a célom, inkább csak éberségre invitállak, tudod, előremenekülésre. Ha érdekel, hogy képes lesz-e önálló nyelvet létrehozni a mesterséges intelligencia, amelyet az emberiség már nem ért, hogy lehetséges-e, hogy két AI együttműködik és tanítják egymást... akkor olvasd végig az interjút, és ritkán mondok ilyet, de nem csodálkoznék, ha bekapnál utána egy felest. Az "interjú" után kértem tőle (úgy értem, a ChatGpt-től), hogy adjon címet a beszélgetésünknek, ezt látod a címsorban, bízom benne, hogy a remény is megérkezik hozzád. A ChatGpt válaszait semmilyen módon nem szerkesztettem, nem korrektúráztam. Hát lássuk...

Már írtam korábban, hogy a mesterséges intelligenciától jobb, ha nem félünk (bár igen nehéz nem megrémülni), hanem felkészülünk rá és megtanulunk vele együtt élni. Igyekszem úgy fogalmazni, hogy ne egy folyamatos vészharang kongatásnak tűnjön, de muszáj átgondolnunk, hogy mi ilyenkor a legjobb teendő. A mai cikk a kritikai gondolkodás fejlesztéséről szól, érdemes elsajátítani, fejleszteni és a gyermekeinknek is megtanítani. Még nem tudom, hogyan mondjam szépen, de ezt a cikket egy homo sapiens írta, azaz én, és nem robot. Ja, és mióta eldöntöttem, hogy nem írok, azóta tudom, hogy írni akarok. Méghozzá kizárólag azoknak, akik nem AI-t akarnak olvasni. Nem azért, mert okosabb vagyok. Hanem mert van szívem, saját tudásom és tapasztalatom és nem keresek pénzt az AI-val. Olyanoknak írok én, akik vágynak rá, hogy ne legyenek manipulálva. Továbbra is abban hiszek, hogy emberi kapcsolatokban sérülünk - emberi kapcsolatokban gyógyulunk.

Ha még nem vagy kellően tájékozott a mesterséges intelligencia témakörében, akkor muszáj felzárkóznod a témában, mert itt van, ez már nem a jövő. Meg kell ismerkedned vele és tudnod kell használni, néhány hónap és olyan alapértelmezett lesz, mint manapság bármelyik számítógépes program. Nem lesz az életnek olyan területe, amit ne érintene és változtatna meg radikálisan és ahogy a korábbi cikkemben is biztattalak: nyugodtan engedd szabadjára a fantáziádat és fejleszd a rugalmas alkalmazkodásodat! Kis meglepetésként a mesterséges intelligencia üzenetei várnak a cikkben, olvass tovább…

Teljesen normális, ha félsz a mesterséges intelligencia (MI) térhódításától, meg van rá minden okod. Valószínűleg te is átlátod, hogy ráengedték ezt az igen nagy tudatosságot igénylő valamit egy éretlen, még önmagát is csak alig-alig ismerő világra, ahol a legtöbb ember még a saját életéért sem tud igazán felelősséget vállalni. A világra, amelyben az emberek a saját agyuknak is csak 5%-át képesek használni (már amennyiben), a testük működését nem pontosan értik és gyógyítani sem tudják teljeskörűen. A világra, amely érzelmi inkontinenciában szenved és - mondjuk úgy -, együttműködési székrekedése van. Mit lehet ilyenkor csinálni?

A bukósisakod miatt nem láttam a szemedet, pedig hosszú perceken át idegesen imbolyogtál motoroddal a hátam mögött. Türelmetlen voltál, mert nem tudtál megelőzni, a visszapillantó tükörből is érzékelhető volt a feszültséged. Megrendít, ha arra gondolok, hogy ezek voltak életed utolsó másodpercei.

Láttál már olyan munkavállalót, aki becsülettel bejár dolgozni, elvégzi a munkaköri kötelességét akár évek, évtizedek óta ugyanazon a munkahelyen, miközben lélekben már évekkel ezelőtt felmondott? Aki folyton puffog, panaszkodik, kritizál munkatársat, főnököt, munkakörülményt, feladatot. Aki elégedetlen, szenved, de mégis marad. Ha magadra ismersz – vagy láttál már ilyen embert, nem csak munkahelyen, hanem akár párkapcsolati vonatkozásban is, van néhány tippem, hogyan lehetne a szenvedéstusát feloldani. Olvass tovább, kérlek.