Menekülj előre!

Akinek van oltási igazolványa. Mondanám, ha szarkasztikus lenne a humorom. És bár néha tényleg az, és sajnos olyan világban élünk, ahol a HR-es lassan törheti a fejét, hogy a „gyengébb, de oltott” vagy a „vizenjáró, de oltatlan” jelöltet mutassa be az üzleti vezetőnek, most mégis más szempontok szerint fogom megközelíteni a címben feltett kérdést.

Hogy megértsük, egy cég milyen új kollégára vágyik, előbb vizsgáljuk meg, hogy miből szenved hiányt. Mi fáj a legjobban a cégeknek, mire akarnak „fájdalomcsillapítót bevenni”, azaz friss humán erőforrásként megvásárolni a piacról.

Amit látsz manapság a társadalomban (és esetleg érzel magadban is), ugyanazt képezi le egy nagyvállalat is. Ezt meg is lehet fordítani, amit érzékelsz egy nagyvállalat klímájában, az van a társadalomban is. Ami van, az minden, csak nem egészséges atmoszféra. És igen, egyértelmű, hogy egy új felvétel alapvetően szakember-pótlásról szól, de mivel emberek foglalkoztatnak embereket, így a kiválasztás során egyre inkább az emberi tényezők dominálnak. (Mindig sokat számítottak, de mára első helyre lépett a humán faktor.) Két, szakmailag közel egyenlően teljesítő jelölt közül a szimpatikusabb nyer. Általában a belső énerővel, kiegyensúlyozottsággal, lelki békével rendelkező jelöltet vélik szimpatikusabbnak az üzleti vezetők, akár a szakmai hiányoságokkal együtt is.

Nem kell nagy pszichológusnak lenni ahhoz, hogy érzékeljük a bőrünkön, hogy a folyamatosan komfortzónán kívüli lét, ráadásul tömegesen, tulajdonképpen egy jól tapintható apátiát, enerváltságot hoz a munkaközösségekbe – persze különböző szinteken. Nagy boldogság, ha ez nem nyomja nagyon a vállalat produktivitását alacsonyabb szintekre. De a cégek vezetői, akikkel dolgozom, rendre küzdenek azzal a kihívással, hogy önmaguk is alacsonyabb motivációs szintről indulva szinte már képtelenek „felhúzni” a kollégákat egy energizáltabb szintre. És hát tudjuk, hogy a jó vezető nem csak „felhúz”, hanem a feje fölé emel… (De-de, hidd el, létezik ilyen.)

A covid közvetlen vagy közvetett hatása csúnyán kibillentett mindenkit, teljesen természetes, hogy ilyenkor a maradék energiáinkat is át kell csoportosítani. Az átcsoportosítás során lehet, hogy az önmegvalósítás, a munkahelyi odaadó szorgalom húzza a rövidebbet és sorolódik hátrébb.

Mi ennek az oka?

Maslow motivációs elméletén alapuló szükséglet-piramist már szinte mindenki ismeri. A többségünk „békeidőben” a piramis felső tartományában mozog, és bár be-beszűrődik mindenféle egzisztenciális szorongás, meg más fenyegettség érzés, de ez pandémia idején biztosan fokozódik mindenkinél.

Az alábbi kép alapján vizsgáld meg, hogy mi manapság a legnagyobb szükségleted, mert az erre adott válaszaidból fog kiderülni, hogy ennek kielégítéséhez mik a jelenlegi, „pandémiás motivációid”. Valószínűleg könnyen belátható, hogy megfordult az arány, bizonyára most is megvan az esztétikai igényed vagy az intellektusodból fakadó önmegvalósítás iránti igény, de ha a nagy átlaghoz tartozol, akkor az energiáid egy részét elviszi a „biztonságban levés” témaköre.

Hát ez az, amit olyan nagyon lehet érezni manapság például egy állásinterjún, ahol az ezt a témakört körbejáró kérdésekre egyre szélsőségesebbek a válaszok. Túlkompenzálásból táplálkozik ez a harc: vagy keményen jön a tagadó, hárító, bagatellizáló válasz a kialakult helyzetet értékelendő, vagy a kétségbeesett, sok kudarccal és gyásszal terhelt időszak terhe alól jönnek az enervált válaszok. Mindkettő érthető és valid, mi mást is tehetne az ember, mint hogy szorult helyzetében valahogyan túlélni próbál.

Ugyanakkor azonban erőnk maradékával érdemes jól bánni. Ha tudatosítod magadban, hogy muszáj erőt érezned, összeszedned magad és például egy állásinterjún kilépni az áldozati szerepből, akkor ez a szándék már már egy kezdő lépés abban, hogy felnőtt, összeszedett állapotban legyél jelen. A felnőtt énállapot azt is jelenti többek között, hogy felelősséget vállalsz a saját energiaháztartásod szabályozásáért. Vedd észre, ha az utóbbi időben ingerlékenyebb vagy, könnyen megsértődsz, folyton fáradt vagy és halogatsz. Ezek arra utaló tünetek lehetnek, hogy valami foglalja a processzort vagy olyan csatornákon szivárog el az energiád, amelyet egyedül te tudsz szabályozni – néha szakember segítsége kellhet hozzá.

A munkáltatók (akik szintén nincsenek topon), most lelki erőt, lelkesedést és kiegyensúlyozottságot produkálni tudó munkavállalókat keresnek. Ez az, amiből hiányt szenvednek. Csillogó szemek, tenni akarás, kitartás és hit, nagyjából ezek azok a tényezők, amit felsorolnak a vezetők, mint hiányt a szervezetben.

Nyilván vágyunk erre mindannyian, azt is tudjuk, hogy nem egyszerű, de mégis mit lehet tenni?

Az „egyél jól – mozogj intenzíven – szeress nagyon - aludj eleget” alapelv sem megy sokaknak, pedig ez lenne a jó kiindulási pont, de nézzük, hogy mire kellene még, hogy nagyon tudatos legyél:

• A helyzet, ami kialakult, olyan, amilyen, de ez van. Lehet rá jól és rosszul reagálni, lehet háborogni, netán háborúzni benne, és lehet az elfogadás és a rugalmas alkalmazkodás pályáján haladva megkeresni a legmegfelelőbb, békés megoldási módokat egy normális életre. Az önismereti fejlesztés most életmentő lehet, kezdd el vagy nagyon kitartóan folytasd!
• Sodródhatunk az árral, ráhangolódhatunk véleményvezérekre, félhetünk együtt másokkal vírustól, oltástól, válságtól, haláltól, de kialakíthatunk önmagunk számára egy saját nézőpontot, fókuszálhatunk olyan részekre, amelyek inkább tűnnek esélynek, mint veszélynek. Még a legszélsőségesebb drámákban is mindig van egy szál, egy reménysugár, amin el lehet indulni, de először fel kell fedezni.
• Lehet, hogy akár „nevetségesnek tűnő” szinten találjuk meg a motivációnkat, a tevékenységet, ami mégis lelkesít, örömmel és boldogsággal tölt el bennünket, de most ne foglalkozz ezzel, nem baj, ha most nem vagy innovatív vagy extrán dinamikus. De lehetsz józan, jószívű és akarhatsz minőségi életet élni (és ehhez megtalálni a módját, hogy megéld ezeket).
• Végezz olyan tevékenységeket, amitől erősödik az önbizalmad. Élvezd a munkád azon részét, amit tudod, hogy jól csinálsz, csinálj belőle többet. Generálj magadnak sikereket és élményeket. Hagyd most a gyengeségeidet, ne feltétlenül azok fejlesztésével foglalkozz, hanem működtesd az erősségeidet, tudatosan, készakarva. (Sikerélményt, örömöt könnyű generálni például önzetlen segítségnyújtással, egy váratlan meglepetéssel, meghökkentő udvariassággal, nagyvonalúsággal vagy mély, odaforduló együttérzéssel. Gyakorold.)

Meggyőződésem, hogy ha a kapcsolataidra helyeznéd a fókuszt, és csak egyetlen célkitűzésed lenne az új évre, az pedig a kapcsolataid rendezése és ápolása lenne, egészen más minőségű életet élhetnél, élhetnénk. Mert magadat mindenhová viszed, a munkahelyedre is.

Ha rendeznéd az önmagaddal való kapcsolatodat, aztán a fontos szerepeidből kiinduló és oda visszatérő kapcsolataidat, kezdj el önismereti munkát végezni, akarj fejlődni és változni.

Bízz bennem, kezdjük el a személyiségfejlesztésedet együtt, nekem fontos, hogy ne csak a célt érd el, hanem az odáig vezető utat is élvezd. Megnéznénk és megtanulnánk, hogyan térhetnél vissza az erődhöz, hogyan lehetnél kiegyensúlyozottabb, békésebb, egészségesebb. Vedd fel velem a kapcsolatot! Nagyon várom.