Menekülj előre!

Ezen a világon mindig minden átalakul. Születik, fejlődik, elmúlik. Ennek a körforgását tapasztaljuk időről időre, mégis, mintha minden egyes változásra rácsodálkoznánk, meglepődünk rajta vagy félünk tőle, fájdalmunkban elutasítjuk, csodálatunkban misztifikáljuk – szóval csűrjük-csavarjuk, de nehezen boldogulunk vele. Különösen, ha úgy érezzük, hogy nem átalakul, hanem átalakítják. Az biztos, hogy a változásban van egy elengedhetetlen mozzanat, amiről nagyon keveset beszélünk. Olvass tovább és gondolkodjunk együtt.

Tudjuk, mert már sokat beszéltünk és olvastunk róla, hogy a változáshoz a rugalmas alkalmazkodás képessége a legfontosabb. Pandémia nélkül is jó, ha fejlesztjük a rezilienciánkat, minél könnyedebben és rugalmasabban állunk a dolgok átváltozásához, annál jobban csökken a belső ellenállásunk, amely nem viszi el feleslegesen az energiát az immunrendszerünktől, így a változások közepette az állóképességünket megóvjuk. Ez egy kiváló túlélési stratégia, ha hadilábon állsz ezzel, mindenképpen javaslom, hogy dolgozz rajta. Akár egyedül, akár segítséggel.

Régi kulcsok nem nyitnak új zárakat

Főleg nem számzáras lakatokat. Ami most zajlik a világban, az egy óriási átrendeződés, amely előtt természetszerűleg bekövetkezik egy válságnak minősített időszak, amit azért bélyegzünk így, mert felborul az addig megszokott rend. És hát, ha felborul, akkor mi mást érzékelnénk, mint káoszt. Ebben a káoszban hirtelen új megvilágításba kerülnek a dolgaink, új fontossági sorrendek és értékek alakulnak ki. Ha eddig a legfontosabb dolog az életedben a kényelem volt és rengeteg pénzt költöttél arra, hogy évente új lakberendezési tárgyakkal vedd körbe magad, akkor előfordulhat, hogy mára ez egészen háttérbe szorult és az egészséged került első helyre. Vagy sok időt töltöttél tanulással és tájékozódással a szakmádat illetően, most pedig nincs türelmed hozzá és inkább főzöl, rosszabb esetben híreket olvasol és kifolyik az idő a kezed közül. Egyszerűen az történik, hogy átcsoportosítod a fontossági sorrendet, van olyan, aminek már egyáltalán nem adsz energiát és van olyan is, aminek sokkal többet, mint eddig.

Ahhoz, hogy jó helyre menjenek az energiáid és értelmes időtöltéseid legyenek ebben a pandémiás időszakban is fontos, hogy átérezd a saját felelősségedet ebben. Fontos neked megtenned egy fent említett és általában hiányzó lépést és ez pedig az újradefiniálás. A neked azért hangsúlyos, mert ha te nem, akkor megteszi más helyetted.

A dolgok újraértelmezése azt jelenti, hogy a rugalmasságod arra is kiterjed, hogy a gyakorlati változásokon túl még mélyebbre mész és újradefiniálod az egész életet. Ezt láthatóan nélküled is megteszi a világ, szóval érdemes nem lemaradni róla, hanem részesének maradni. Ha kinézel a világba, pontosan láthatod például az értékrend újradefiniálását hatalmi szinten. Anélkül, hogy politizálnék, könnyű példának tűnik a Kossuth díj újraértelmezése vagy az, hogy mire mondjuk vezetői szinten, hogy "rendben mennek a dolgok". Hatalomtechnikai eszköz magadhoz rendelni a dolgok újradefiniálását („az lesz az érték, amit én mondok” kikiáltással), de ezt – kicsiben – te is meg tudod tenni a saját életedben. És bizonyos értelemben muszáj is megtenni, mert most igazán nagy változásban vagyunk és meglehet, hogy semmi nem marad ugyanúgy, jó, ha van közöd a változásokhoz.

Ha van még játékosság benned…

Válts nézőpontot: a változás megszelídíthető! A jelenlegi időszak számos szempontból izgalmas és lenyűgöző folyamat, persze, csak akkor, ha van hozzá nyitottságod (és némi humorérzéked). De nem izgalmas átélni, részesének lenni, hogy ez a nagy transzformáció elhozhatja nekünk azt is, hogy szemtanúi lehetünk, ahogyan ténylegesen átértékelődnek dolgok? Muszáj lesz újraértelmeznünk a siker fogalmát. Lehet, hogy az új siker a kiegyensúlyozottság lesz? Vagyonosnak nem azt fogjuk nevezni, akinek rengeteg pénze van, hanem azt, aki egészséges? Az él majd bőségben, aki kisebb házban él, vidéki friss levegőn és maga termeszti a zöldségeit? Azt tartjuk majd követendő példának, aki kevesebbet dolgozik és többet pihen? Mennyi klassz újraértelmezhető dolog! Beleborzongok, ha elképzelem, hogy mit nyújt az a munkahely, amelyet vonzónak nevezünk a jövőben, mit tesz újdonságként az a munkáltató, aki megtartásban gondolkodik és mitől lesz majd valaki ideális munkavállaló az új definíciók szerint... Csupa izgalmas kérdés.

De hatalmadban áll ragaszkodni is a régi dolgokhoz, természetesen. Amire fel szeretném hívni a figyelmedet az az, hogy egyáltalán nem kell kiszolgáltatnod ezt a jogodat másnak, sőt, az újradefiniálás folyamatában az válik fontossá, hogy a te felelősségvállalásod alapján maradnak meg dolgok, amelyekhez ragaszkodhatsz és amelyeket elengedhetsz, újraformálhatsz, újraszínezhetsz, éppen úgy, ahogy te akarod. A lényeg, hogy sosem vagy kiszolgáltatott! Felnőtt énállapotban maradni a te tudatos döntésed, bármi is zajlódjék kívülről a világban.

A jelenlegi vezetői kommunikáció automatikusan, természetszerűen gyermeki énállapotba taszít bennünket. Kérdés nélkül rendelődünk alá, nézd csak meg: a társadalom egyik fele fél és kiszolgáltatottnak érzi magát, a másik pedig lázadó gyermeki énállapotból dühöng, rakoncátlan kisgyerekként hőbörög – így reagálunk a kritikus szülői, felülről érkező kommunikációra. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a tranzakcióanalízis elmélete itt is megállja a helyét: ha szülői énállapotból szólítanak meg, akkor természetes módon, kizárólag a gyermeki énállapot aktiválódik a másik félben. Viszont van egy önismereti út, ahol elérhető, hogy a felnőtt énállapotot tudatosan bekapcsoljuk és ezzel megállítsuk az örvényszerű sodródást, ami egyre távolabb visz bennünket egy NEM áldozati szerepből megélt élettől. Mert áldozatként élni azt jelenti, hogy lemondunk az értelmes és boldog élet lehetőségéről.

Ilyen időkben felnőtt énállapotban lenni/maradni nagyon nehéz. De nem lehetetlen. Minél jobban elhatalmasodik rajtad a félelem és a kiszolgáltatottság érzése, annál inkább gyengül a mentális és testi immunrendszered. Ha befelé figyelsz és nehezen találod a felnőtt, független, tisztán gondolkodni tudó, saját definíciókat létrehozni képes énrészedet, mert beárnyékol (netán bénít) a félelem, a gyász, a tehetetlenség és reménytelenség érzése, úgy arra kérlek, hogy fontold meg, hogy segítséget kérsz. Baráttól, telefonos lelkisegélyszolgálattól, coachtól, pszichológustól vagy a szomszédasszonytól, olyan valakitől, aki elérhető és megbízható segítség lehet számodra. Természetesen én is rendelkezésedre állok, csak egy jelzésedbe kerül, de a mondanivalóm lényege az, hogy semmiképp ne hagyd benne magad a félelemben, mert minden (testi és lelki) szempontból kiszolgáltatottá és végső soron áldozattá tesz.

Vigyázz magadra, és tudd, hogy legtöbbet saját magadon te tudsz segíteni. Van benned egy csodás öngyógyító energia, még mindig, ebben a cudar-turbulens időszakban is te vagy a saját magad szakértője, pontosan érzed, hogy hol tartasz, mi a jó és mi a rossz számodra. Figyelj erre, és mindig-mindig az legyen az iránytűd, hogy mi a jó neked. Mi épít és mi rombol? Őszintén, nem önbecsapva magad, mert semmivel sem építőbb önmagad áldozatának lenni, mint másnak. (Passzívnak lenni jelentheti azt, hogy depressziós vagy és azt is, hogy erőt gyűjtesz. Függni a sorozatokon pihentetheti az idegrendszeredet és elsodorhat a valódi élet lényegétől, elterelheti a figyelmedet a valós feladatodtól. Túlzottan elmélyülni a pandémia adataiban jelentheti a tájékozódni vágyásodat és jelenthet kényszercselekvést is, ami negatív spirálba visz. Erre értem, hogy te pontosan tudod ott mélyen legbelül, hogy mi az, amit csinálsz. Építő és gyógyító folyamat, vagy önsorsrontás.) Te vagy, aki újradefiniálsz.

Várom a jelentkezésedet, ha építő-gyógyító önismereti folyamatra vágysz! És ha még nem olvastad a korábbi cikkemet az életmentő személyiségfejlesztésről, akkor itt elolvashatod.

Barátsággal,

Anita