Menekülj előre!

Zajlik a szemünk előtt, bőrünk alá bújik, éljük, hogy szépen lassan szétesik, elmúlik, vége. Törlik, korlátozzák, elmarad, bezár. Elválik, meghal, elhagy. Lemondja, visszalép, leépít. Mára mindannyiónknak van legalább egy elmúlás-története, ami összeszorítja a gyomrot, félredobogtatja a szívet, álmatlanságot hoz. Tudom milyen. Érezzük, hogy homályos és kilátástalan a jövő, aggódva nézzük a barátainkat, ismerőseinket, gyerekeinket és mázsás súlyként ül a stressz a lelkünkön, mert kínzó a kérdés, hogy mi a csuda lesz ebből. Zsigeri szinten érint meg mindenkit az elmúlás, bekúszik a tudatalattiba és ott hat. De muszáj tennünk valamit. Nincs jó szél, de meg kell reptetni a saját papírsárkányunkat. Most csak az olvasson tovább, akinek a földön fekszik.

Ez stressz

Személyiségtől függően nagyon különbözően tudjuk ezt a változást megélni, van, aki nagy hullámvasutazásban van lelkileg, van, aki már hosszú ideje melankóliát érezhet magán és persze olyanok is, akik nagyobb hőfokon égnek. De általánosságban elmondható, hogy a világ bizonytalansága, a halálozási statisztikák, a fenyegetettség érzése és a megszokotton kívüli működés mindannyiónkra hat. 

A felelősség most is a miénk, senki, de senki nem fog tudni megröptetni bennünket, muszáj önerőből felemelni magunkat. Persze kívánok mindenkinek ölelő-meleg, megtartó családi védőhálót, fontos-őszinte barátokat és elfogadás-puha, biztonságot adó beszélgetéseket, mert ezek most életmentők.

De nélkülünk nem fog menni.

• Először is: félni, bizonytalannak lenni, aggódni és dühösnek lenni ér. Minden érzelemnek, ami akár ebben a pillanatban is eluralkodik rajtad, helye van, jogos és senki nem tudja rajtad kívül jobban, hogy te mit érzel. Ahogy mindig, most is mondom: érzésekkel nem vitatkozunk. Ami rossz az rossz, ami jó az jó. Neked így, nekem úgy, te így vagy oké, én emígy vagyok oké és ez így oké. Fontos, hogy láss rá, tudatosítsd, hogy hát ebből aztán mostmár így tényleg eleged van, dühít, fáraszt, rosszkedvűvé tesz. De még fontosabb, hogy tudd, hogy minek/kinek szól ez a harag és ne csattintsd el az ostorod valaki másnak a hátán…
• Az érzelmeidet lehetőség szerint áramoltasd, fejezd ki, jól, jókor, de fejezd ki. Ne maradjon benn, ott csak elakad, betokosodik, ki tudja, mi mindent művel bennrekedtségében. (Az áramoltatás sok féleképpen működhet: énekelj, kiabálj a zuhanyzóban, az autóban, mozogj sokat, és lélegezz tudatosan és beszélgess-beszélgess-beszélgess.)
• Amiben vagyunk, az stressz. Lehet, hogy otthon ülve (dolgozva, tanulva) elmaradt néhány jó öreg hétköznapi stresszünk, de egy másik része ugyanúgy megmaradt, sőt, jöttek újak, mélyebbek. A stresszkezelés az egyik legfontosabb dolog, amit tenned érdemes, mert ez a mostani bár csendesebb, észrevétlenebb, de mélyebbre megy. Lehet, hogy nehezebben megfogalmazható, de a tudatalattinkban sok olyan tényező mocoroghat most, amire nincs pontos rálátásod. De ha szökik az energia a rendszerből, azt vedd észre és kezeld. (Meglepődnél, ha látnád, hogy hányan nem tudnak arra a kérdésre válaszolni, hogy milyen stresszkezelési technikával rendelkeznek.)
• Ha támad is a világ és minden szétcsúszik, talán a legfontosabb, hogy te ne bántsd saját magad. Ne hibáztasd, ne vádold és ne gyengítsd saját magad. Lehet, hogy ami történik, kudarcélmény, mert most fáj, most veszteség oldalon könyveled el. Bitang nehéz időszak, nehezített pályán mozgunk mindannyian. De hidd el, ha a kis adóvevő készülékeddel rácsatlakozol a „Trauma Rádióra”, akkor azt az adást fogod és nem is tud más történni az életedben, mint trauma. Hangold át magad, figyelj az erősségeidre, az erőforrásaidra. Nézz szét, még mindig mennyi elégedettségre és bőség-érzetre okot adó tárgy körülmény van körülötted! Fókuszálj befelé, vizsgáld a kompetenciáidat és légy büszke magadra, hogy viharban is tudsz kreatív lenni, bizakodó, odaadó és nyitott. Figyelj a belső erőforrásaidra, mozgósítsd, kísérletezz a saját öngyógyító képességeddel, légy te a Kiválasztott saját magad számára és szeresd magad úgy, ahogyan a Kiválasztottakat szokták! Éld át, hogy erőd van, segíteni, teremteni tudsz, dönteni és választani, sőt, elköteleződni magasabb minőségek mellett. Igaz és tiszta a belsőd, bölcs vagy, pontosan tudod, hogy mi a jó neked és szereted, értékeled az életed. Tudod, hogy egy van belőle, gazdálkodj jól az időddel és ne hagyd, hogy más valaki vagy a világ ezt elbizonytalanítsa benned. Ne kételkedj magadban, hidd el, hogy nagy dolgokra vagy képes. Bárki, aki mást mond, hazudik.
• Ha mégis bajban éreznéd magad, kérj segítséget. Barátoktól, szakemberektől, akár a házastársadtól, a főnöködtől. Ha nagyon elfeküdt a papírsárkányod, néha egy kívülről jövő jó szó, egy biztató gesztus is segíthet. Légy rá éber, halld meg, és fogadd is el, ha bárki kívülről igyekszik megemelni téged. Tovább megyek: javaslom, hogy kizárólag olyan emberek társaságát keresd, akik örömöt, gyógyulást, reményt hoznak az életedbe. És törekedj rá, hogy te is legyél ilyen „jó ember” valaki életében. Te is legyél erőforrás számodra fontos embereknek. Panaszkodó és mentálisan bántalmazó emberekkel fokozottan tarts távolságot.
• Emeld fel a fejed. Nézz szét a világban, legyél nyitott és nézd meg, hogy kit hogyan érint ez az egész pandémia. Közvetlen közeledben is vannak segítségreszorulók. Vannak óvónénik, akik azért félnek a bezárástól, mert a gyerekeknek nincs fűtött otthonuk. Vannak szülők, akik azért aggódnak, mert ha a gyerek nem kapja meg az óvodában, iskolában a közétkeztetést, akkor otthon éhezni fog. És a valóság, ha éber vagy rá és nem torzítod a valóságot még saját magadnak is arról, hogy neked a legrosszabb most, nagyon változatos, sokaknak nagyon nehéz és nagyon sok helyen elkél a te jó, építő-emelő energiád, a te jó szavad, a te segíteni vágyásod. Találd meg, hogy hol tudsz hasznos lenni, pénz nélkül akár. Vegyél egy forró kávét a hajléktalannak, süss süteményt az idős szomszédasszonynak, küldj meglepetés képeslapot valakinek váratlanul néhány biztató szóval vagy adj öt perccel több figyelmet a szokásosnál. Bármilyen kicsi dolog legyen az "adományod", ha derű és életöröm van benne, már sokat adtál.
• Amellett, hogy szétesnek dolgok, most sok minden kezdődik is. Épülni, alakulni fog a világ, létrejönnek új dolgok, keletkezik és virágba borul, mert a lehetőségek mindig utat törnek maguknak. Láttál már lepusztított gyárépületen pipacsot virágozni? És betontömb alatt bogárcsaládot elszaporodva? Az élet élni akar, ez mindig így volt, mindig így lesz. Levonjuk majd a tanulságokat és magasabb szinten megyünk tovább. Építsd, formáld, avatkozz be, tegyél bele jó energiát, mozgasd, tervezd-szervezd olyanná, amilyet kívánsz magadnak.

Tarts ki, most születik a jövőnk. És ne feledd: halandóságunk a legjobb tanácsadó egy értelmesebben megélhető élethez.

Ha segíthetek, vedd fel velem a kapcsolatot, örömmel dolgozom veled a szebb jövődön. 

Minden (gyógyulófélben lévő) Előremenekülőnek biztos hitet és jól mozgósított erőt kívánok az öngyógyító folyamatához, barátsággal és szeretettel. Fontos vagy és szükség van rád, gyere, teremtsük meg együtt a mi napfényes világunkat! Ahol jó szél is van a repüléshez...