Menekülj előre!

Az előző cikket azzal az üzenettel zártam, hogy mindig van megoldás. Mindig. Akkor is, ha most még nem tudod, mi az. Akkor is, ha az nagyon más típusú megoldás lesz, mint ami akár egy héttel ezelőtt lett volna. Ebben a hirtelen és drasztikus változásban a hogyanokon és a miérteken is el kell gondolkodnunk. Csináljuk együtt!

Most olyan úton megyünk, olyan gondolkodási térképünk van, ami eddig egy másik célhoz volt kitalálva. Nem az utunkat változtatta meg a vírus, hanem a céljainkat. Az utunk, a hogyanunk ránk van bízva. Ez az út egyszeri és megismételhetetlen, akkor is, ha nehéz. Soha senki nem járt még rajta, és te sem tudsz kétszer. Az utat te varázsolod. Érdemes tudatosítani, hogy bár nagyon befolyásolnak a külső körülmények, vannak dolgok, amelyekre igenis nagy ráhatásod van. Mindenen túlleszünk, el is múlik, de nagyon nem mindegy, hogyan történnek a dolgok velünk.

És igen, most varázsolnunk kell. De a vírus ebben is segít. Megmutatja, bebizonyítja nekünk, hogy attól, hogy valami láthatatlan, még nem lehetetlen. Hogy bár nem látom, mégis látható hatással van az életemre.

Néhány segítő kérdés, amit érdemes magadnak megválaszolni, mert erőforrásodul szolgálhatnak a válaszok:

• Tudsz-e hinni egy most láthatatlan „dolog” később látható pozitív hatásában? És abban, hogy amit eddig lehetetlennek gondoltál, az mégis lehetséges?
• Volt-e olyan tapasztalatod az életed során, amikor váratlan, már-már csodaszerű megoldás jött az életedben?
• Tudsz-e most is hinni abban, hogy ez újra megtörténhet? Még akkor is, ha most nagyon racionálisnak is kell lenni… Ha már legalább egyszer megtörtént, van tapasztalatod róla, használd!
• Van-e a családi történetedben nagy túlélő sztori? Amikor a nagypapa hazajött öt év után a fogságból és igazából senki sem tudja észérvekkel megmagyarázni, hogy hogyan? Amikor meseszerűen találkozott valaki valakivel és az élete múlt rajta? Amikor a nagymama a „semmiből” tett vacsorát az óvóhelyen a nemlétező asztalra?

A múltunkban és családi örökségeinkben még a legnagyobb traumák mellett is ott vannak a „megoldókulcsok”. Ezek azok a megküzdések, amelyek erőforrások. Keresd meg, töltekezz belőle és tudd, hogy ez a túlélő ösztön mindannyiunkban ott van. Mozgósítanunk kell. Bátor szívvel.

Ha van lehetőséged, beszélgess idős szülőkkel, nagyszülőkkel, el tudják mesélni a csodákat.

A csodákat, a „véletleneket”, a nem várt életmentő fordulatokat ki-ki saját ízlése és hitrendszere szerint tulajdonítja valakinek:

• Én arra biztatlak, hogy kezdd önmagaddal, a jelenedből kiindulva. Tudatosítsd magadban, hogy vannak erőforrásaid, sokkal több, mint gondolnád. Hogy kompetens személy vagy, aki nem csak a csendes vizeken tud evezni, hanem jó kapitány módjára a viharban is.
• Aztán nyúlj a múlthoz, az őseidhez, a családi meződben pozitív energiaként jelen lévő „sikersztorikhoz”.
• Aztán a saját jogodon, a régmúltban szerzett tapasztalataidhoz, egy-egy jó példához is fordulhatsz. Idézd fel, utólag is meríts belőle erőt, mert meg tudtad csinálni!

És aztán – hitednek megfelelően – érezd át a nyugalmat, amit az a hit adhat, hogy az élet él, és élni akar. Hogy van egy rendező elv, egy magasabb minőség, ami egy jó struktúra mentén előre halad a fejlődésben (akkor is, ha van ellene kifogásod). Ahogy a test megbetegszik néha és talán az egyes sejtek nem tudnak hinni a gyógyulásban, a betegség értelmében és nem hisznek az Emberben (mert nem látják), mégis van gyógyulás, mégis van fejlődés és mégis van Ember.

A következő részben a krízisről, mint lehetőségről gondolkodhatunk együtt…