Menekülj előre!

Talán soha ennyire jó helyzete nem volt a munkavállalóknak. Álláslehetőségek tárházából válogathatnak, könnyen válthatnak, lasszóval fogják őket, szexi ajánlatokat kapnak és nagyon könnyen szintet ugorhatnak a karrier-görbéjükön. Álom.

Miért intelek mégis józanságra? Kattints tovább és gondolkodj velem.

Az elmúlt időszakban nagyon sok cégvezető és HR-es kolléga arról számol be, hogy olyan csillagászati bérigénye van a meghirdetett állásra jelentkezőknek, hogy elakad a szavuk. És nekem is akadt el szavam az elmúlt hónapokban, főleg a luxusbérigény mögött (jól) elrejtőzködő alacsony szintű teljesítménytől.

Először is szögezzük le: éppen itt az ideje, hogy sok iparágban, szegmensben rendeződjenek a bérek, felzárkóztassunk lemaradt kollégákat, és elsimítsuk végre az örök elégedetlenség érzését: a jó, teljesítmény-arányos bér alapvető igény. Én magam is „rendezett bér” párti vagyok.

Most együttgondolkodásra hívlak, hogy a realitás talaján állva józanul nézzünk rá a helyzetre. Képzeljünk el téged, mint váltani szándékozó munkavállalót, aki ebben a váltásban látja a karrier-ugrás lehetőségét is, jobb bért, kihívóbb feladatokat, új környezetet, kiegyensúlyozottabb élet megvalósítását.

• Ha magasabb szintre kívánod emelni magad minden szempontból, akkor bizony az állásinterjún is magasabb szintet kell hoznod. Akkor hiszem el, hogy készen állsz az előrelépésre, ha ezt meg tudod nekem mutatni, mint az interjúztatásodat végző HR-esnek vagy üzleti vezetőnek. Egyszóval: pengének kell lenned. Magas bért magas minőségű munkavállalónak adunk szívesen, aki minimum minden elérhető információt tud a cégről, a szakmájáról, és úgy adja el magát, mint egy kiváló értékesítő, mert rendelkezik némi önismerettel is. Alacsony szinten teljesítő, magas bérigényű jelölttől kinyílik a bicska, elpattan a húr – és hidd el, tudnék mesélni, sok ilyenben volt részem az utóbbi időben. Ha nem tudod prezentálni, hogy a magasabb árért milyen értékedet, hozzájárulásodat, vállalásodat adod el a cégnek, akkor bajban vagy. És nem azért, mert nem vesznek fel! Lesz olyan cég, aki így is felvesz, de őszintén: mennyire hiszel abban, hogy ez hosszútávú együttműködés lesz?
• Ha – extrém esetben – a bérigényed és az általad a munkáltatónak ajánlott előnyök roppant távol állnak egymástól, akkor nem csak, hogy nem vesznek fel, de nagyon kellemetlen, néha megalázó helyzetbe kerülhetsz. Ez rossz lesz neked is, meg a munkáltató képviselőjének is.  
• Ha kiválasztanak az új csapatba nehezen illeszthető bérrel, értsd: bérfeszültséget teremtenek a magas béreddel, egészen biztosan megnövekednek feléd az elvárások is: a kialakult helyzetet neked is tudnod kell kezelni. Persze nagyon sok cégnél őszintén hisznek abban, hogy a kollégák nem ismerik egymás fizetését, de ez lassan városi legenda, másrészt legtöbbször maguk a munkavállalók vezetik be ezt a transzparenciát a cégnél. Szóval induljunk ki abból, hogy igenis tudják a béredet és ennek megfelelően is fognak közelíteni feléd a régi csapattagok. Erre fel kell készülnöd. Ha nem tudod kezelni, nem tudod megugrani a szintet, nem csak a munkáltatód tehet majd arról, hogy ki sem tudod tölteni a próbaidődet. És igen, tudom, hogy könnyen mész tovább, de a probléma a következő munkáltatónál is ugyanígy jelentkezni fog.
• Ha magasabb a béred, illene „role-modell”-ként működnöd, ami azt jelenti, hogy elismerésre és követésre méltó módon kell végezned a munkádat, nem csak az állásinterjú erejéig kell profinak lenned, hanem a mókuskerék szürke hétköznapjaiban is. Okosnak, proaktívnak, lendületesnek, állhatatosnak, megbízhatónak kell lenned, mert ez a magasabb bérért magasabb elvárásként jelentkezik feléd. És nem csak az első időszakban, később is, folyamatosan ott marad a magasabb minőséged iránti igény. (Mégegyszer: ez remekül működhet akkor, ha a béred és teljesítményed összhangban van. Máskülönben időzített bombán ülsz.)
• Ne hidd, hogy az üzleti vállalkozási modell – csak azért, mert változott a munkaerőpiaci környezet – megváltozott volna. Amelyik cég eddig profitorientáltan működött, ezután is így akar. (Hogyan máshogy?) Ha neked magasabb fizetést fizet, őszintén és mélyen hihetsz abban, hogy több teljesítményt is vár tőled. Időben, erőfeszítésben, odaadásban, mindenhogyan. Azért fizet többet, mert meg akar nyerni magának, hiszen szüksége van rád, de ezzel egyidőben feltehetően magasabb produktivitást vár tőled. Lefordítva: a legtöbb cégvezető a magasabb bért úgy hajlandó megfizetni, ha azonnal látja, hogy hogyan tud több bőrt lehúzni a belépő kollégáról. Előfordul, hogy két-három munkakört gyúr össze, így alaphangon - kimondatlanul - nem feltétlenül 8 órás munkavégzésben gondolkodik. Nincs ezzel gond, ha tudatában vagy ennek. A multit mindig-mindig a profit működteti, és ebből nem fog alább adni. Láss reálisan, ma Magyarországon minden cég két irányba tesz őrült erőfeszítéseket: a bevétel növeléséért és a költségek csökkentéséért. Minden más ennek égisze alatt fut, semmi nem fogja ezt felülírni.
• Mára már sok helyen kommunikációs szakemberek, marketingesek írják az álláshirdetéseket, ők polírozzák csuda-fényesre a cégek honlapjait, reklámjait. És jól is van ez így, végre sokat fejlődtünk ezen a téren is. Az employer branding sok pénzbe kerül a cégeknek, de szívesen áldoznak rá, mert úgy remélik, hogy vonzóbb munkáltatói márkával a munkaerő bevonzása és megtartása is jobb/könnyebb lehet. Ne dőlj be könnyen. Ha csak a leírásokra, ígéretekre támaszkodsz és a magasabb bérajánlat csábítására, hamar felszállhat a rózsaszín köd. Tájékozódj a cégről ott dolgozó munkatársaktól, ők tudnak beszámolni (elméletek helyett) a gyakorlati működésről. Ha azzal vonz be a cég, hogy anyabarát, kérdezd meg, hogy mire számíthatsz, ha bejelented, hogy beteg a gyereked…, ha rugalmas a munkaidő, mit szólnak majd, ha 10 órára érsz be? Nagyon sok cég hirdeti magáról az értékeit, normáit, a hitelesség a gyakorlatban nagyon szépen leellenőrizhető. Tisztelet, megbecsülés, partnerség… szép, de a munkavállalók arról számolnak be, hogy a cégvezető nem köszön vissza a folyosón? Innováció, dinamizmus. Miközben a multis túlszabályozottsághoz inkább a szabálykövetést várják el és a „hagyománytiszteletet”? Légy résen! Ígérni bármit lehet.

Minden váltás, változtatás egy remek lehetőség. Gyenge, életminőség-romboló munkahelyről váltani kell. De azért intelek józanságra, mert belenavigálhatod magad egy olyan helyzetbe, amelyre alapvetően nem vágysz. Többet keresni mindenki akar, de tedd fel a kérdést magadnak, hogy milyen áron? Milyen áldozatot tudsz hozni érte? Ha nem tornázod fel magad tudásban, minőségben, vagy azzal nem számolsz, hogy a magasabb bérért valószínűleg többet is kell dolgoznod, akkor sajnos könnyen csapdába sétálhatsz. Ráadásul, ha nem volt őszinte a váltási szándékod, csak a megcsillanó új lehetőség csábított el a könnyebbnek, vonzóbbnak tűnő, és jobb csomagot kínáló új álláskínálattal, akkor teljesen más lelkivilággal állsz bele a változás adta nehézségekbe is. Most könnyebben mozdítanak ki a megszokottból, de tényleg kiváló rugalmasságnak örvendsz és jól tűröd majd a komfort zónán kívüli létet? Ha igen, hajrá! 

Mostanában sok olyan ügyféllel volt dolgom, akik nagyon megbánták az átgondolatlan, hirtelen váltást, gyakorlatilag akaratuk ellenére váltak „job-hopperré”, mert bár felelősséget éreznek magukért és továbbállnak, ha nem kapják meg a várakozásuknak megfelelő munkakört, feladatot, bármit, de egyikük sem úgy tervezte, hogy hirtelen három-négy új munkahely is legyen az önéletrajzukban. Ez azt jelzi, hogy nem tudtak megtapadni. És még csak a magyarázatot sem mindig tudják…

Szóval csak tiszta fejjel, józanul, megfontoltan válts. Szólj, ha segíthetek.

És persze, hogy mindig vannak kivételek! Sok munkáltató kapja össze magát manapság, őszintén felismerve, hogy mit csinált jól és mit hibázott. Soha nem látott önfejlesztésben van a többségük, új módszerekkel, innovatív megoldásokkal állnak elő (itt írtam egy jó példáról) és ez olyan szép és megnyugtató. De csak akkor jön el tartós és kielégítő változás, ha mindkét fél (munkáltató-munkavállaló) odateszi magát és hisz a saját felelősségvállalásában.