Menekülj előre!

Sajnos nem vagyok nagy generáció-kutató és egyébként is igen sok bőrt lehúztak már a generációs témáról, nehéz újat mondani. De az elmúlt napokban több olyan X generációs ügyféllel is volt dolgom, akik az életkorukra gondolva elbizonytalanodtak a munka világában betöltött szerepüket illetően. Úgyhogy ma X generációsok kapnak egy kis önbizalom-fröccsöt és muníciót arra, hogy miként érdemes érvelnünk magunk mellett, például egy állásinterjún vagy csak úgy, fokozódó önbizalomhiány esetén. Önszeretetre fel!

Mielőtt belecsapnánk, fontos leszögeznem, hogy egyébként én nem hiszek ebben a generációs hisztériában. Természetesen látom, érzékelem a „nagy jellemzőket”, és a nagy korosztálybeli eltéréseket, értem a munkahelyi trendeket és az ebből adódó problémákat, mégis azt gondolom, hogy itt nem generációs feszültség van, hanem kommunikációs és együttműködésbeli elakadás. Egyetlen megoldásként nem a szakadék mélyítését, azaz a különbségekre való fókuszálást, hanem a közelítést, megbarátkozást, a generációk közötti elfogadást és kölcsönösséget látom, de ez akár egy másik cikk témája is lehetne. Csak túl rövid lenne, a fő gondolat a „szeressük egymást, gyerekek” és az érzelmi szobatisztaság körül forogna.

Második leszögezendőm: ez egy énerőt erősítő felsorolás lesz, a pozitívumokra fektetve a nagyobb hangsúlyt. Vérmérsékleted szerint vond le a tanulságokat és amiben hiányt érzel, fejleszd!

Na, szóval, kedves X generációs olvasóm, végy egy mély lélegzetet és éld át annak az igazságát, hogy elég jó vagy. Berögzült nekünk az a szemlélet (köszi, poroszos oktatás), és van arról egy jól kimunkált hiedelemrendszerünk, hogy nem vagyunk elég jók. Egyébként épp ez az oka annak is, ha az YZ generációt is a negatívumaik mentén ítéled meg, ugyanazt a mintát követed: kritikus vagy és a hibalistát gyártod róluk, épp mint a tanáraid/szüleid rólad annak idején. No de majd önnön értékeid révén – bízom benne -, megérkezik a fiatalabbak iránti elfogadás és együttműködni vágyás érzése is.

Most tehát (végre) nem azt taglaljuk, hogy mi a baj az új nemzedékkel (akiket mellesleg te is nevelsz), hanem nézzük meg, melyek a mi X generációs értékeink. Merthogy van, nem is kevés, melyet egy munkáltató is örömmel hasznosítana. Jöjjenek a nagy általánosítások, akinek nem inge, a pozitívat se vegye magára, de meríts belőle erőt! Az alábbi lista NEM jelenti azt, hogy az YZ generációra ne lehetne igaz az állítások bármelyike.

Kiváló ember/munkavállaló/társ vagy, mégpedig azért, mert:

• Az X generációsok racionálisak, hajtósak, nem csak megszerezni akarják az anyagiakat, hanem élvezni is. Jó értelemben vett karrieristák, erős versenyszellemmel, fejlett realitás-érzékkel.
• Úgy vagyunk önérvényesítőek, hogy közben tiszteljük a hierarchiát, értékeink között ott a nyitottság, de erős felelősségvállalás mellett. Szokva vagyunk a kemény munkához, hallottuk eleget, hogy „pénzt csak munkával lehet keresni” és hogy a „rendes embernek munkahelye van” – hogy negyven évig, azt már kezdjük kiheverni. Tudjuk, hogy első a kötelesség, és azt is, hogy mi lesz velünk, ha korpa közé keveredünk…
• Mi még szóban fejeztük ki magunkat a kezdetektől, hozzá vagyunk szokva, rá voltunk kényszerítve, hogy élő szóval kapcsolódjunk egymáshoz. Így kicsit jobban megy a konfliktuskezelés, együttműködés, közösségben, csapatban gondolkodás. Van hová fejlődnünk, de magas az EQ szintünk, hiszünk a „soft skillek”-ben, vannak életreszóló barátságaink, bajtársiasság és csapatszellem jellemez bennünket – már amennyire az alapvető magyar individualista szemléletünk ezt engedi. Mély érzésűek vagyunk, egyre gyakrabban nosztalgiázunk egy rozé fröccs mellett és játszunk el a „mi lett volna ha…” gondolatával. Szentimentálisak vagyunk.
• Gazdag a szókincsünk, kiváló a szövegértésünk és tudunk írásban is kommunikálni, tartalmilag és formailag hivatalos levelet írni, ráadásul helyesen, nyelvtani és nyelvhelyességi szabályok mentén.
• Van türelmünk, tudjuk, hogy a dolgok nem mindig két klikkeléssel érhetőek el. Hiszünk és bízunk a folyamatban, a dolgok érési idejében és kevésbé vagyunk sürgetőek, várakoztunk már nagyon sokat.
• Van rácsodálkozási képességünk. Nem instant csodák, virtuális dolgok között nőttünk fel, hanem valós fizikai közegben, megfogható, torzításmentes térben.
• Nem lételemünk a kapkodás, az ingerek azonnali felülírási igénye, a minél gyorsabb és intenzívebb élmény, visszajelzés, impulzus megszerzése, nekünk a “rendkívüli” az valóban rendkívüli. Nincs vagy nem erős a sürgetettség-érzésünk, nem tegnapra akarunk dolgokat, magasabb a tűrés-küszöbünk.
• Érezzük az online és offline közötti különbséget, nem keveredik a személyes élmény a virtuálissal, két lábbal állunk a földön, a realitásban. Ritkán küzdünk érzelmi inkontinenciával, élményeinket, tapasztalatainkat nem kell kényszeresen posztolunk, képességünk a „holding”, tudjuk megtartani az információt, nincs szükségünk azonnali ventillálásra.
• Tudjuk, hogy az információ nem egyenlő a tudással. A tudásról pedig tudjuk, hogy nem egyenlő a tapasztalattal. Mi még tudást szereztünk, és gyakorlattal bevéstük. (Most pedig segítünk a fiataloknak, hogy megértsék: az információ nem tudás. Érezzük a saját felelősségünket ez ügyben és segítünk, hiszen az úttörő…)
• Szabálykövetőek vagyunk, és mivel belénk égett a sok piros javítás a dolgozatainkban, többségében bizonyítási és megfelelési kényszerrel küzdünk – annak minden előnyével és hátrányával. Egyszer csak bebizonyítjuk, magunknak is, hogy elég jók vagyunk.
• Van olyanunk, hogy lojalitás. Hűségesek, ragaszkodóak vagyunk, elvhűség és kiszámíthatóság jellemez bennünket. Ritkán vagy egyáltalán nem ugrálunk. (Tudtad, hogy a Z generációban a Z betű a „zapper”, ugrálni szóra is utal?) Értékeljük a teljesítményt, ennek mentén jó értelemben vett alázat jellemez bennünket. Tiszteljük a szakmát, a mestereket, szakikat.
• Életünknek nem lételeme vagy előfeltétele az IT, de igenis szeretjük és értünk hozzá – legalább felhasználói szinten.
• Értjük azt a választ, hogy nem. Ha valami nincs vagy nem elérhető. Tudunk takarékoskodni, beosztani és kevesebbel beérni. Hallottuk a szüleinket nemet mondani.
• Nem csak érdekek mentén, hanem a kölcsönösség mentén tudunk működni (ez az, amit kicsit túltolunk, amikor működtetjük a korrupciót).
• Minden előzetes híreszteléssel ellentétben tudunk megújulni. Szocializmusban születtünk, de a kapitalizmus kapujában váltunk munkavállalóvá, megy ez, csak idő előtt el ne fáradjunk. Minket is lázadónak tartott az előző generáció, mi is akartunk többet-jobbat-mást, csak mára ez már fékezett habzású.
• Kezdjük átvenni a zajkényszert, de azért tudunk csendben lenni, figyelni a másikra, hallgatni egy előadót vagy egyszerűen csak passzívnak maradni, ha a helyzet úgy kívánja.
• Bár értjük a digitális világ szükségességét, papír alapon is jól boldogulunk, legtöbbünknek érték a leírt szó, az aláírásnak a szemünkben súlya van és ismerjük, ismerjük a „gentleman agreement” értelmét, még ha legtöbbször csak betyárbecsületként emlegetjük is.
• Ha már folklór: van olyanunk, hogy „józan paraszti ész”, valahogy átlátunk, értünk dolgokat, kicsit másképp, lassabb módon, de akár gép segítsége nélkül is tudunk szorozni.
• Van fantáziánk, nem volt mindig minden megfejtés ránkerőltetve, szabadon szárnyalhattunk a saját képzeletünk világában. Emiatt erős az absztrakciós képességünk, tudunk értelmezni elvont dolgokat, „át tudjuk vinni az értelmét”, nem kell hozzá szimulációs játék vagy 3D.
• Erősek vagyunk hosszútávú memóriában, legtöbbünk emlékszik az első lakás telefonszámára vagy az első autó rendszámára. (Ennek még keressük a hasznosságát…) A rövidet pedig erősítjük!
• Bár senki nem látta még a teher alatt növő pálmát, mi tudjuk, hogy létezik, lehet, hogy mi magunk vagyunk azok. Bármennyire is szellemi utakon járunk ma már, legtöbbünk volt katona, címerezett kukoricát, szedett almát és paradicsomot a helyi téeszben és idegenelt búzát. Tudjuk, mi az, hogy fizikai munka, édes volt az öröme, amikor véget ért.
• Annyit énekelték a fülünkbe, hogy dallamtapadásunk van a „8 óra munkával”, ennél kevesebbel szinte sosem érjük be, a személyes jelenlétünkre biztosan számíthat bármelyik munkáltató. Volt részünk „kommunista szombatban”, segítettünk kerítést festeni a szüleink brigádjának, majdnem ösztönösen jön a társadalmi felelősségvállalás.
• Tudjuk, hogy mi az a határidő, kellett pontosnak lennünk, fővesztés terhe mellett.
• Az életünk már nem a családalapítás vagy buli kényszere körül forog, ritkán vagyunk másnaposak a munkahelyen, mondjuk ha igen, akkor azt tényleg elég feltűnően hosszan heverjük ki, három-négy nap alatt fut át egy kialvatlan éjszaka…
• Mi még alig vártuk, hogy elköltözzünk otthonról és felnőtté váljunk minél hamarabb és önálló életet kezdjünk. Ez erővel, megküzdési képességgel és bátorsággal ruházott fel bennünket, hamar szereztünk sok jó és rossz tapasztalatot.
• Mára legtöbbünket vitt már táncba a halál, vannak traumáink, vittük már a bőrünket vásárra, vállaltunk kockázatot, voltak óriási sikereink, egy csomó dolgot tettünk már le az asztalra, ezek tapasztalatát többségében integráltuk. Megedződtünk, vitás helyzetekben ritkán pislogunk úgy, mint a harmadik teve Noéra, legtöbbször tudjuk a megoldást…
• Nincsenek már kamaszos allűrjeink (mondjuk még lesznek, de azt kapuzárási pániknak hívják, erre most még ne is gondoljunk :-))
• Legtöbbünknek erős az etikai érzéke, van lelkiismeretünk, szorgalmunk és kitartásunk.
• Mi még tudjuk, hogy milyen a „régi” és már ismerjük az „újat” is. Híd vagyunk.

Ezek mind-mind a mi értékeink és hidd el, úgy kellenek ezek a kompetenciák a munka világában, mint egy falat kenyér. Kell az YZ-s újdonság is, de egy jó vezető mozaik csapatot épít, mert hamar belátja, hogy a sikerhez minden korosztályra szükség van.

Lehet, hogy a fentiek közül minden állítás igaz rád, lehet, hogy csak néhány. Mindenesetre már az is erősséged, hogy végigolvastad. Válogass belőle hitelesen, tudd, hogy mi az, amit tényleg tudsz képviselni egy állásinterjún, vagy egy bizonytalan helyzetben, amikor elveszíted az önbizalmadat, pusztán attól a ténytől, hogy valaki azt mondta, hogy az X-ekkel baj van.

Nincs baj. De feladat igen!

Muszáj tudatosan akarni fejleszteni a rugalmas alkalmazkodásodat, levetni az ellenállásaidat és menni, fejlődni a helyzettel, nyitottan, együttműködően, derűvel. Szeresd és segítsd az YZ-t, keresd a közös pontokat, használd a humorérzékedet, lazulj egy kicsit és tanuld meg tőlük, amit érdemes és tanítsd őket. Szükségünk van egymásra.

Ha viszont elfáradtál, a kiégés szélén állsz, mert talán túltoltad a fent is emlegetett megfelelési vágyat és rád férne egy kis segítség, jelentkezz, tudok segíteni.