Menekülj előre!

Erős és keserű. Ha nem, ne olvass tovább. Neked később írok. 😊

Ha nyitott szemmel és szívvel jársz-kelsz ma Magyarországon, rengeteg erős, küzdő embert láthatsz, aki túlél, harcol, viaskodik az élettel. Nap mint nap neki kell veselkedniük a mindennapoknak, mert a szívük mélyén teljesen más életetre számítottak, de nem jött össze. Ehhez az egyébként elismerésre méltó erőhöz azonban keserűség társul, kiábrándultság, reményvesztettség és hibáztatás. Ezer külső okot tudnak felsorolni, hogy miért van ez, társadalmi-politikai hatás, nehéz időket élünk. Na ja.

Szerencsés ember vagy, ha olyan munkahelyed van, ahol olyan munkatársaid vannak, akiket szeretsz. Szerencsés ember vagy, ha olyan családtagjaid vannak, akiket szeretsz és akik szeretnek. De ez tényleg csak szerencse kérdése?

Könnyű neked, neked normálisak (voltak) a szüleid. Öledbe hullott minden, neked nyílnak a virágok a réten, rád jobban/többet süt még a nap is. A főnök csak rám pikkel, a Klarissza is csak nekem tesz keresztbe és a nyomtatóból is mindig nálam fogy ki a patron. Támad a világ, mindenki szemben jön az autópályán, és a méreg csak gyűlik a lélekben. Elfelejtünk mosolyogni, a feszültségtől néha oda-odahányjuk az érzelmeinket megilletődött szeretteink elé, legtöbbször pont nem oda, ahová kéne. Sodródunk ebben a megbetegítő negativitásban, húz le az örvény, a belső tűz, a motiváció emlegetésére csak annyi a reakciónk, hogy „ammegmi?”.

Hát most megmondom. Döntés.

Döntés amellett, hogy lelked nagy reflektorát mire irányítod. Mit világítasz meg, mire figyelsz, mit hangsúlyozol, minek adsz energiát, mire szavazol, mire támasztasz önmagadban igényt. Táplálod a keserűséget, gyűjtöd a bizonyítékokat arra, hogy az élet egy szenvedés, ki kell bírni vagy képes vagy látni, érezni a jót is, ami körülvesz?

A körülmények soha nem lesznek ideálisak és főleg nem mindenkinek, jól elosztva. De ha csöppnyi jó van az életedben, tápláld a fényét, növeszd nagyobbra te és ne mástól várd, hogy majd jól megmotivál, hónod alá nyúl és megemel. Ilyet főleg ne várj multitól, főnöktől, munkatárstól. Fordítsd a figyelmedet magadra, vizsgálódj belül, a véleményt, kritikát magadról fogalmazd meg, ne a világról. Aztán változtasd meg, szólj magadhoz is sokkal barátibb hangon, ne ostorozd magad. Szándék szintjén nyisd meg a szíved, akarj jobb lenni és odaadóbb. Értékeld, ha meleg vacsorád van, simítsd meg az eszközt hálával, amin ezt a cikket olvasod, érezz elégedettség érzést, legalább egy kicsit.

Ha keresed, és arra gyűjtöd a bizonyítékot, hogy miért jó az életed, akkor találni fogsz rá, hidd el.

Ha nehezen megy a kapcsolódás önmagaddal és másokkal, gondolj arra elfogadással, mély empátiával magad és mások iránt, hogy senki sem jó dolgában hülye (Gondos Anna pszichológus után szabadon). Mindenkinek van puttonya, benne traumákkal, félelmekkel, önkorlátozó hiedelmekkel és remélhetőleg szeretettel, az együttérzés képességével, megértéssel és a békés egymás mellett élés szándékával is.

A világod akkor lesz jobb, élhetőbb, ha rendet teszel a lelkedben és elhiszed végre, hogy egy csapat vagyunk. Kevés olyan individualista nép van, mint a magyar, mélyen hisszük, hogy egyedül kell bajnoknak lennünk, alacsony bennünk az együttműködési hajlandóság és az egymásra odafigyelés szándéka, valahogy nem fogadjuk el egymást. Annyi hibánkra hívták fel a figyelmet a poroszos oktatási rendszerünkben, annyiszor éltük meg a „nem vagyok elég jó” életérzést, annyi megszégyenítésben volt részünk és oly sok minősítést kaptunk, hogy úgy tűnik, már magunk is csak így tudunk közelíteni embertársaink felé (ami persze sokkal inkább távolodás). Mi küzdünk a betegségekkel, csatát vívunk a szomszéddal, harcolunk a jogainkért - és ezt is szépen csendben, magunkban. Persze nagy energiákkal, de egyedül. Még szerencse, hogy nem vagyunk menthetetlenek, sőt! Az együttműködésünk fejlesztésében nagy potenciál rejlik.

Kezdd el te is és te is, nyissuk a szívünk, tartsuk az arcunkat a fénybe, tárjuk ki a karjainkat és ami jön, azt fogadjuk, ami menne, azt engedjük. Számítsunk egymásra! Higgy jobban magadban, figyelj a jóságodra, és akard észrevenni másban is a jófejséget, az erős kompetenciákat, a szerethetőséget! Te is többet kapsz vissza ezekből, garantáltan. Keresd a szerethető oldalát a főnöködnek, munkatársadnak, a nehezen szerethető családtagodnak. Sokat kérdezd magadtól, hogy békét érzel-e ott mélyen, legbelül. Lazulj, oldódj, mosolyogj. 

Ha a fentiekhez szükséged lenne segítségre, ha rád férne egy intenzív mentális méregtelenítés, jelentkezz konzultációra, örömmel kísérlek el a motiváltabb, kiegyensúlyozottabb életedig. Mentál-detoxra fel! 😊 Utána már a kávé is édesíthető...