Menekülj előre!

A levélnek, amit most közzé teszünk, több pikantériája is van. Az egyik, hogy válasz az előző cikkünkre. A másik, hogy álláskereső írta, de nem akármilyen ám! HR-es álláskereső, aki egyben lelkes Előremenekülő is. Szerintem imádni fogod... 

Az "eredeti" levelet itt olvashatod.

És íme a válasz:

"Tudod, aggódom érted. Holott még csak nem is találkoztunk személyesen, pedig mennyire akartam, egykor.

Már a hirdetésed is megkapó volt. Átlátható, strukturált és benne volt annak a lehetősége, hogy ezúttal megtalálom a Nagy Őt. Néha már annyira akarom az igazit, hogy az Ő álma az enyém is lesz. Igen, szeretni fogom a sárkányrepülést is, ha Te kéred. A barátnőm nézelődött és talált rád, és lelkesen mutatta a felhívásod, ami tényleg profi volt. Nekem való vagy. Jött a hirdetésed, bemutatkoztál, leírtad ki vagy, nem árultál zsákbamacskát, tudattad mit vársz, mit nyújtasz, és úgy hittem, mindennel rendelkezel, amiről titkos, csendes magányában a hirdetéseket böngészve csak ábrándozhatok. Meggyőző voltál, magaddal ragadó, és még azt is feledtetni tudtad, hogy a szokásos dolgok mellé még ppt-s bemutatkozást is kértél. Nem bánom a több órányi munkát, Téged látni kell, érted küzdeni kell. Amit csak lehetett, megtudtam rólad, talán többet is, mint gondolnád, átszíneztem a prezimet a Te kedvenc színedre, és a pillangók vidám csapdosását éreztem a gyomromban - mintha már túllennénk az első randin - amikor végre a „send” gombra kattintottam.

Vártam, hogy csörrenjen a telefon, berregjen az üzenet – hisz írtad, hogy „majd hívlak” – de izgalommal töltött el a várakozás, vajon mit szólsz hozzám, én is annyira bejövök neked, mint TE nekem? Hiszem, tudom, engem keresel, tudom, érzem, nálam jobban senki nem akar Téged.

Az első héten még türelmes voltam, még biztosan nem is láttál engem. Két hét múlva már láttam magam előtt, ahogy megnyitod a bemutatkozásom és felcsillan a szemed. Biztos kék. Tengerkék. Még tartott a lelkesedés, de azért kétkedve felhívtam a barátnőmet: figyelj, nem hív, szerinted nem tetszem neki? „Á, az nem lehet, ő különben sem olyan, mint a többi, hívni fog, meglásd.” Igaza lehet, biztos sok dolgod van, elfoglalt vagy.

A harmadik héten aggódtam: biztos jól írtam a számom, a címem? Leellenőriztem a profilom, minden stimmel. Még a fényképem is egész jó lett. Minden csörrenésnél reménykedtem, hogy Te hívsz, a kis borítékra is reménykedve klikkeltem rá. Semmi. Nem, ez nem lehet, Te nem az vagy, aki nem hív. Aggódni kezdtem, jól vagy-e.

Eltelt egy hónap. Összeszedtem minden bátorságom, és felhívtalak. Hosszan kicsörgött, de nem vetted fel. Jött az üzenet, hogy „Vezetek, később hívom”. Hagytam üzenetet. Rövidet, kedveset, talán majd a hangom megtetszik. Reménykedtem. Nem hívtál.

Nem értelek. Nem értem, miért csinálod ezt velem. Nem baj, ha nem tetszem, nem baj, hogy nem jövök be, de ezt akár meg is mondhattad volna. Nagylány vagyok, kibírtam volna. De mondd, miért hitegettél a bemutatkozásnál, hogy mindenképpen felhívsz? Miért?

Nem is vagy annyira jó fej. Már nem is tetszel. De látom, hogy jól vagy."

Hogy tetszett? Na ugye, mondtam... ;-)