Ha gyermeked, szülőd, testvéred, szerelmed, rokonod, szomszédod álláskereső, vajon feltetted-e már valaha is magadnak a kérdést, hogy a viselkedésed, számonkéréseid, furcsa megjegyzéseid milyen hatással vannak egy álláskeresőre? Mersz szembesülni azzal, hogy a legnagyobb jószándékod is elsülhet visszafelé, ha nem vagy elég körültekintő? A cikk végére válaszold meg magadnak ezt a kérdést. Fontosak lehetnek a tanulságaid.
Az álláskeresők igen nagy százaléka szenved a környezetétől. Lehet, hogy erről nem tudsz, mint „környezet”, mert erről ritkán beszélnek az álláskeresők. A hosszan tartó álláskeresés elhozhat egy olyan speciális lelkiállapotot, amiben az álláskereső már van annyira enervált, hogy már nem is konfrontálódik. A „hagyjatok már békén” tartalmú kitörés pedig gyakran annyira vehemens és hiszti-gyanús, hogy a környezet hajlamos hirtelen kitörésként kezelni és - mint ilyet - nem is túl komolyan venni.
Álláskeresőnek lenni hosszútávon minden, csak nem kellemes. A sikertelenség, a „nem kellek senkinek” érzése, a csalódás, az elismerés vagy egyáltalán csak a cselekvés hiánya depressziós vagy depresszió közeli hangulatot idéz elő, amelyben már a reakciók sem a régiek, a lecsökkent energiaszint lecsökkent aktivitással, alacsony önértékeléssel és önbecsüléssel jár. Mi azon dolgozunk, hogy ne így legyen, de a legerősebb „előremenekülési” kompetenciákkal rendelkező, alapvetően optimista beállítódású álláskeresővel is előfordulhat, hogy egy borongós hajnalon úgy ébred, hogy márpedig visszavonhatatlanul vége a világnak. Nem vágyik kikelni az ágyból, nem akar szembesülni a problémákkal, nem érez erőt, ambíciót magában az újrakezdéshez. Még akkor sem, ha eljátssza, hogy nem így érez.
Mi az, amit semmiképp ne tegyél, ha álláskereső emberrel élsz (akár fizikai, akár szellemi közösségben)?
Ha mégis karrier-tanácsadó vagy, akkor a következő részt már el sem kell olvasnod, itt az következik, hogy mi az, amit javaslok átgondolásra.
Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Nem tudod, nem is kell átvállalni más felelősségét a saját sorsa felett. Előbb-utóbb mindenki fel kell, hogy ismerje a saját sorsa iránti felelősségét. Helyettünk senki nem fog továbbindulni, ezredszerre is megpróbálni, senki nem végzi el a ránk rótt feladatokat. De esendő emberek vagyunk, néha gyengék, néha még gyengébbek és sokszor, nagyon sokszor erősek. Ha támogatni szeretnél, azt tedd úgy, hogy a veled élő ember erősebbnek érezze magát és meglásd, megváltja majd a világot.
Köszönöm a leveled, Fruzsina! Megihlettél. :-)
Ha szívesen kapnál hírlevelet tőlünk minden szerdán, iratkozz fel itt: http://menekuljelore.hu/feliratkozas-hirlevelre