Menekülj előre!

Az előző bejegyzésben elolvashattad, hogy miért fontos fejlesztened a kommunikációdat. Ha még nem olvastad, kattints ide. Most nézzük, mit is jelent az asszertivitás, miért növelheti meg az esélyeidet egy állásinterjún.                                                    

 A kommunikáció

Szakemberek szerint az ember kommunikációja háromféle lehet: agresszív, passzív vagy asszertív. Nincs más lehetőség. Az első kettőről is hosszan lehetne írni, de a fő témánk most az asszertivitás.

Hogy mi ez?

Az asszertivitás egy önérvényesítő magatartás forma. Olyan kommunikáció,  amelyből a kommunikációs felek nyertesen kerülnek ki. Mindketten. Asszertív kommunikáció során úgy érvényesítem az akaratomat, hogy azzal nem bántok meg senkit, és hozzásegítem a partneremet ahhoz, hogy az ő érdekei se sérüljenek. Egy olyan szemlélet tehát, amelyben nincsenek vesztesek,  mindenki győztesen kerül ki a helyzetből. Az asszertivitás remek konfliktus kezelési eszköz is, de ha megtanultuk alkalmazni, a mindennapi életünk részévé válhat, konfliktusok nélkül is.

Van néhány alapelv, amelyet tudnunk kell, mielőtt az asszertivitást részleteznénk:

• Alapos önismeret nélkül nagyon nehéz elsajátítani az asszertivitást (olvass róla ide kattintva)
• El kell fogadnunk néhány közhelyes, de igaz megállapítást, miszerint: „amilyen az adjon-isten, olyan a fogadj-isten”, és hogy „indulat indulatot szül”. Ezeknek abban van jelentősége, hogy az asszertív ember felelősséget vállal, pontosan tudja, hogy nehéz helyzetekben is előbb adnia kell, hogy aztán kapjon. Azaz szükséges egy nagy adag harmóniára való törekvés.
• Az asszertivitás csak hitelesen működik. Vagyis akkor, ha a verbális és non-verbális kommunikációd is asszertív. A belső világunknak össze kell kapcsolódnia a külső világunkkal. Hiszen tudjuk: mimikánk, hangunk, testtartásunk mind jelentéssel bír. Ha a testbeszéd mást sugall, mint amit szavak szintjén kommunikálunk, a hallgatóságban megkérdőjeleződik a hitelességünk – a kommunikálóban pedig hosszútávon kudarcélményt eredményez, hiszen nem azt éri el, amit szeretne.
• Az asszertív kommunikációban szükség van az indulatok kikapcsolására. A konfliktusos helyzetek mindig értelmi síkon kezdődnek – és agresszív vagy passzív helyzetben – érzelmi síkon folytatódnak. Az érzelmek azonban elterelik a fókuszt a lényegről, legtöbbször nehéz visszatérni a tárgyhoz (vagy egyáltalán nem is sikerül). Az indulatok kikapcsolásához erős koncentrációra és a probléma megoldására való törekvés kell.
• Általában azok képesek az asszertivitást elsajátítani, akik képesek engedni sziklaszilárd elképzeléseikből, azaz rugalmasak. Nyitottság, alkalmazkodó képesség mindenképpen szükséges, a merevség megöli az asszertivitást.
• Azon igény nélkül, hogy megértsük a beszélgető partnerünk – adott esetben vitapartnerünk - személyes érdekeit, nem működik az asszertivitás. Empátia nélkül nincs asszertív kommunikáció.
• El kell tudni fogadni egy egyszerű szabályt, ami azonban a hétköznapi életben legtöbbször nehezen megy az embereknek: érzelmekkel nem vitatkozunk. Azaz meg kell tudni hagyni a másik ember szabadságát abban, hogy  bizonyos dolgokban azt érezzen, amit akar. Hogy joga van az érzéseihez, akkor is, ha az a miénktől eltérő vagy netán ütközik vele.
• A fentiekből lassan kialakul az összkép, de van egy elengedhetetlenül fontos momentum, ami a fentiekből is következik: a kompromisszumra való hajlandóság. A győzedelmeskedni akaró, egó-vezérelt emberekre jellemző agresszív kommunikációt főként úgy változtathatjuk meg, ha célként azt tűzzük ki, hogy a vita végén kompromisszumos megoldás legyen az eredmény. Ezt általában asszertivitással érhetjük el.

Nem könnyű 

Az asszertív kommunikáció nehézsége egyetlen momentumban rejlik. Tudatosságot igényel. Amikor befelé figyelünk, önkontrollt gyakorolunk, nehéz a másikra figyelnünk. De megtanulható. És nagyon megéri.

Ha a fenti alapelvekkel egyetértünk és egyenként is fejlesztjük, egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy profin kommunikáljunk. Az asszertivitás erőszakmentessége abból a felismerésből táplálkozik, ami szerintem a legfontosabb felismerés, hogy megérezzük a felelősségünket a tekintetben, hogy a saját sikerünk saját magunkon múlik és hogy felelősségünk van a közösség atmoszférájához való hozzájárulásban.

Hogyan kommunikálj asszertíven, milyen is az asszertív ember:

• Egyes szám első személyben kommunikál. Azaz „én-üzenetekben” fogalmaz, magáról beszél, a gondolatairól, érzéseiről, igényeiről. (Hanyagolja pl. interjús helyzetben, amikor önmagáról beszél: „Az ember van, hogy hibázik.” jellegű mondatokat, mert tudja, hogy önmagáról kell beszélnie, és ezt kommunikációjában is alkalmazza. Nem is olyan egyszerű, figyeld meg, hogy hányan beszélnek általánosítva (ugye te nem? :-)), miközben burkoltan magukról teszik azt.)
• Az „én-üzenetekből” következik, hogy nem rágalmaz, nem vádaskodik és nem minősít. A véleményét a saját szemszögéből, saját értékei és érdekei mentén formálja és kommunikálja. (Ezért olyan fontos az önismeret, ciki, ha saját értékeiddel sem vagy tisztában.)
• Nem általánosít. Érzi a különbséget a „minden ember” és a „vannak olyan emberek” között, ritkán használja a „mindig így viselkedsz velem” kifejezést és a „tegnap ezt tapasztaltam” megfogalmazására törekszik.
• Meg tudja fogalmazni a kéréseit, az igényeit és ki is tudja azt mondani. Nem körülírtan, hanem pontosan. („Elkélne egy kis segítség...” helyett: „Nagy szükségem lenne a segítségedre a következő heti  interjúk megszervezésében.”)
• Gondolatolvasás helyett kérdez. Pontosan, lényegre törően. Nem saját feltételezéseiből indul ki, hanem kíváncsi a másik gondolataira, véleményeire, és konkrétan meg is tudja azt kérdezni.
• Nem fenyeget, nem zsarol és érzelmileg semmilyen módon nem manipulálja partnerét.
• Tud érvelni, véleményét nem egyszerű közlésként tőmondatban tálalja, hanem megmagyaráz, indokol és az érv-rendszerét is ugyanolyan jól kommunikálja, mint magát a véleményét.
• Érti, hogy nem az a jó kommunikáció titka, ha mindenben egyetért partnerével, hanem ha úgy képviseli a véleményét és érveit, hogy azok befogadhatóak mások számára, nyitottságot teremt a másik félben az ellenvélemény befogadására is.
• Képes visszajelzést kérni saját magára vonatkozóan is, kíváncsi a partnere véleményére.
• Képes művelni az aktív (meg)hallgatás „művészetét” (erről írok majd külön bejegyzést.
• És végül a legfontosabb és legnehezebb: a fentieket a beszélgető partnere kommunikációs stílusától függetlenül tudja alkalmazni. Azaz képes asszertivitást gyakorolni egy agresszív vagy passzív beszélgető partnerrel szemben is.

Gondold végig, hogy a fentiek miért lehetnek fontosak egy interjús helyzetben. Ha a fentiek többségét a kiválasztási folyamatban is tudod alkalmazni, akkor elérheted, hogy a kiválasztást végző szakemberek:

• Nyílt és tiszta képet kapjanak rólad, megismerjék az önmagadról alkotott képet és általánosítások helyett konkrétumokat halljanak.
• Könnyebben feltérképezhetik, hogy milyen csapattag vagy, milyen működésre számíthatnak tőled a meglévő munkatársak körében.
• Megismerjék személyedben azt a jelöltet, aki minden vezető álma: egy konfliktusos helyzetet asszertíven kezelő munkaerőt (igen, még akkor is ilyenről álmodnak, ha ők maguk nem feltétlenül asszertívek. :-)
• Fellélegezzenek, hogy nem kell rád sokat költeniük az üzleties kommunikáció eléréséért.
• És hogy személyedben egy könnyen beilleszthető, tisztelettudó és tiszteletet igénylő, harmóniára törekvő embert ismerhetnek meg, aki nem kellemetlenkedik a környezete okolásával, mert akkor is képes asszertíven kommunikálni, ha a véleménye, gondolatai ellentétesek a többiekével.
• Amennyiben olyan pozícióra választanak ki, amelyben külsős kapcsolataid lesznek, netán üzletet kötsz, a kiválasztást végző szakemberek nyugodtan alhatnak, mert méltón, felvállalhatóan képviseled a cégüket.

Remélem, sikerült kedvet csinálnom ahhoz, hogy meg akard tanulni az asszertív kommunikáció csínját-bínját. Következő bejegyzésemben gyakorlati példákat hozok majd, hogy jobban érzékeld a lényeget. A végére van még egy fontos javaslatom: gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj!