Menekülj előre!

Az évek során HR szakértőként volt szerencsém több ezer állásinterjúzóval találkozni. Ahány ember, annyiféle interjúzási stílus, hiszen az emberek nagyon különbözően élnek meg ilyen kihívást jelentő szituációt. A mai beszélgető partneremmel, Ambró Judittal a szuperérzékenyekről lesz szó. Ők azok, akik talán a legkevésbé élvezik az ilyen helyzeteket, akiknek a legnagyobb kihívást jelenti megmutatni, eladni magukat. Miközben gyakran nagy tudású, elmélyült, értékes szakemberekről van szó. Fontos tehát foglalkoznunk a témával, mind munkavállalói, mind munkáltatói oldalról. Judit a téma szakértője Magyarországon, tőle tudhatjuk meg leghitelesebben, mit kell tudnunk a szuperérzékenyekről és azt is, hogy az álláskeresés folyamatában mire kell számítanunk, ha szuperérzékenyek vagyunk vagy ha szuperérzékeny emberrel van dolgunk.

 ME: Judit, kik tulajdonképpen a szuperérzékenyek és hogyan ismerhetjük fel, hogy mi azok vagyunk-e?

Ambró Judit: Elaine N. Aron szuperérzékenységgel foglalkozó szakember kutatásai szerint nemtől és kortól függetlenül minden 5. ember szuperérzékeny. A legegyszerűbb a szuperérzékenységet felmérő tesztet kitölteni (http://www.szupererzekenyek.hu/informaciok/mennyire-vagy-erzekeny/). Többnyire a pozitív választ kapók nem szoktak meglepődni, mert már tudták magukról, hogy érzékenyebbek az átlagnál. A szuperérzékenyek idegrendszere finomabb részleteket nagy számban képes észlelni. Ez a beáramló információ özön egy idő után telítődéshez vezethet. Ilyenkor a szuperérzékenynek magányra van szüksége, hogy az élményeket feldolgozza.

ME: Az álláskeresésre koncentrálva mit gondolsz, mire érdemes odafigyelnie egy szuperérzékenynek?

Ambró Judit: Fontos tájékozódnia, hogy milyen közegben fog dolgozni, mennyi inger lesz ott (pl. egy nagy teremben, ahol folyton zaj lesz és sok mozgás, mert ez mind zavaró lehet). Érdemes megtudni, hogy lehet-e neki félre vonulva elmélyedni a munkájában vagy folyton „kitett” lesz, hogy mennyi számonkérés várható és milyen formában, vagy hogy milyen objektív mérési módszerekkel fogják értékelni a munkáját (egy szuperérzékeny ritkábban promótálja magát) és persze, hogy mikor és mennyit tud majd pihenni.

ME: Mondanál példát olyan tevékenységre, munkakörre, ami kockázatosabb az átlagnál egy szuperérzékeny számára? És melyik az, amelyik igazán „jól áll neki”, amiben elismerésre, sikerekre számíthat?

Ambró Judit: A legfontosabb azzal tisztában lenni, hogy egy szuperérzékeny minden munkát el tud végezni és örömet is találhat benne, ha a maga módján végezheti. Azonban általában nem szerencsések azok a munkák, aminek nem látja értelmét, amivel nem tud azonosulni, ahol a kollégákkal nem tud építő kapcsolatot kialakítani vagy amely munkát etikátlannak tart. Ezek túl sok ingert jelentenek számára. Kifejezetten nem javasolnék például egy olyan munkát, ahol egy bevásárló központ teljesen nyitott információs pultjánál tolongó embereknek a legkülönbözőbb kérdésekre kell választ adnia - teljes munkaidőben. Nagyon szerencsések azok a munkák, ahol például jótékonysági rendezvény szervezésében vehet részt. Nagyon kiváló gyógyító lehet, de figyelnie kell arra, hogy a páciensek után hogyan regenerálódik.

ME: A blogot olvassák HR-esek, munkáltatók is. Az ő szemszögükből nézve teszem fel a kérdést: Hogyan különböztetnéd meg a szuperérzékeny interjúzót egy reményvesztett, fásult munkakeresőtől? Mit nyerhet a munkáltató egy szuperérzékeny munkavállalóval? Melyek az ő előnyeik, erősségeik?

Ambró Judit: Egy szuperérzékeny interjúzó nehezen nyílik meg. Láthatóan nagyon figyel minden részletre. „Olvasni fog a sorok közt.” Megérzi, hogy ez az ő helye lesz-e vagy sem. Ha igen, csillogni fog a szeme a lehetőségtől, hogy valami olyanban vehet részt, amivel hozzájárul valami nagyszerű, globális értékteremtéshez. Ez hosszan fogja őt motiválni – jobban mint az anyagi megbecsülés. Lojális lesz, de ő is elvárja, hogy vele is lojális legyen a cég. Ha ebben csalódik, lassan érik meg majd benne a döntés, hogy új helyet keressen magának. Nem gondolom, hogy hasonlít a szuperérzékeny munkavállaló a fásult vagy reményvesztetthez. Csalódott lehet korábbi élményei miatt (túlzott vagy értelmetlen profit-hajszolás, aránytalan túlterhelés, nem megfelelő kompenzáció miatt), de ha értelmes célokat talál, lelkesen dolgozni fog érte. Boldog lesz, ha beleáshatja magát a részletekbe és különlegesen nagy tudású szakértője lehet fontos területeknek.

A szuperérzékenyek 70%-a introvertált. Nem fogja a tudását reklámozni. Nyilván egy HR-es minden önéletrajzban olvas a sorok között is, ez itt hatványozottan fontos lesz. Hogy mit nyerhet egy munkáltató? Egy nagyon lojális munkaerőt, aki lelkiismeretesen, a cég érdekeit szem előtt tartva dolgozik. Ha véleményt formál, extra figyelmet érdemel, mert egyszerre számtalan szempontot mérlegelve tesz javaslatot. Néha csak arra figyelmeztet, hogy egy folyamat rossz irányt vett és változtatni érdemes. A szuperérzékeny munkatárs már akkor észlel jelenségeket, amikor az igazi hatásuk még nem nyilvánvaló, ezért gyakran nem veszik figyelembe, amit mond. Ettől elveszthetik a kedvüket, hogy véleményt nyilvánítsanak. Ha azonban egy vezető elkezdi kikérni a véleményüket, meglepődhet rajta, mennyire igazuk volt.

ME: A fentihez kapcsolódik a kérdésem: interjúzási helyzetben mire figyeljen oda egy szuperérzékeny? Kommunikálhatja-e, hogy ő az? És ha igen, hogyan fordíthatja önmaga javára?

Ambró Judit: Trivialitásnak tűnik azt mondani, hogy jól pihenje ki magát és figyeljen oda, hogy az adott hely „hívja-e”. Az intuíciója nagyban fogja segíteni a legjobb munka kiválasztásában. A logikai érveket egyszerűbb elengedni. Ez abszurdnak hangzik, tudom, azonban egy szuperérzékenynek az intuícója nagyon jól működik és érdemes odafigyelnie rá. Egy jó önismerettel rendelkező szuperérzékeny pontosan ismeri az érzékenységéből fakadó pozitív tulajdonságait. Ezekre koncentráljon és ezekről tegyen említést az interjún.

ME: Utaltál rá, hogy a szuperérzékenyek alapvetően egyéni játékosok. Mi mégis a hozzáadott értékük egy csapathoz? Mit nyerhet egy munkáltató egy szuperérzékeny csapattaggal?

Ambró Judit: A szuperérzékeny dolgozót nem érdemes olyan helyzetbe hozni, ahol folyamatos csapat munka van. Érdemes építeni viszont az önálló munkájára, a szakértelmére. Hogy mit nyerhet a munkáltató? Egy lojális munkaerőt, aki a munkaadója helyett is gondolkodni fog hosszútávú és rövidtávú értékek mentén.

ME: Ha 3 útravalót, tanácsot adhatnál egy szuperérzékeny álláskeresőnek, mi lenne az?

Ambró Judit: Az első, hogy nem kell feltétlenül elsőre megtalálni a legjobbat. Érdemes keresni belül azt, amit szívesen csinál és ezt nagyon pontosan megismerni. Addig keresni a megoldást, amíg csak lehet. A hivatásunkat el lehet kezdeni hobbiként is. Hallottam olyan könyvelőről, aki szép lassan képezte át magát gyógyítóvá. A második, hogy keressen olyan munkát, ami minden nap örömmel tölti el, érzi, hogy hozzájárul a világhoz, tudja, hogy az elvégzett munkájára sok év múlva is büszke lehet. A harmadik, hogy hallgasson a szívére, amikor kiválasztja az új munkáját! Zsigereiben érezni fogja, hogy hol és mi lesz neki a legjobb. És még egy ráadás: a kevesebb néha több. Jobb, ha 30 órában dolgozik hetente és saját időbeosztással. Megfontolandó akár egy saját vállalkozás is.

ME: Judit, nagyon köszönöm a beszélgetést, biztos vagyok benne, hogy sokaknak hasznos információval szolgáltál. Aki többet szeretne a témáról olvasni, hová fordulhat, milyen lehetőségei vannak a tájékozódásra?

Ambró Judit: Minden érdeklődőt szeretettel várunk a www.szupererzekenyek.hu honlapra, ahol megjelent és megjelenő könyveinkről is tájékozódhatnak. Azok is, akik saját magukkal kapcsolatban szeretnének tisztább képet kapni, azok is, akik szuperérzékeny gyermeket nevelnek. És hamarosan azok is tájékozódhatnak, akiket párkapcsolat szintjén érdekel vagy érint a téma.